A harkály a Picidae család részét képezi, amely közeljáró madarak csoportját alkotja, amelyek szintén pikkelyekből, kagylókból és zsákosokból állnak. A család tagjai világszerte megtalálhatók, kivéve Ausztráliát, Új-Guineát, Új-Zélandot, Madagaszkárt és a szélsőséges sarki régiókat. A legtöbb faj erdőkben vagy erdei élőhelyekben él, bár ismeretes néhány faj, amelyek fák nélküli területeken élnek, például sziklás dombokon és sivatagokban, és a gila harkály kaktuszok kiaknázására szakosodott.

Ennek a családnak a tagjai elsősorban jellegzetes viselkedésükről ismertek. Leginkább rovarragadozást takarnak a fatörzsekön és a fák ágaion, és gyakran dobogással kommunikálnak a csőrükkel, és olyan távoli hangot adnak, amely hallani lehet bizonyos távolságra. Egyes fajok étrendje gyümölcsökkel, madarak tojásaival, kisméretű állatokon és fa-léval változhat. Leginkább furatokban fészkelnek és fészkelnek, amelyeket fatörzsekben ástak ki, és elhagyott lyukaik fontosak más üregben fészkelő madarak számára. Időnként konfliktusba kerülnek az emberek, amikor lyukakat készítenek az épületekben vagy táplálkoznak gyümölcstermékekkel, de hasznos szolgáltatást nyújtanak azzal, hogy eltávolítják a fák rovarirtóit.

A Pikidafélék a Piciformes rendbe tartozó kilenc élő család egyike, a többiek barbetek (három családból állnak), tukánok, tukán-barbetek és mézvezetők a Pici klédában, valamint a jacamars és szarvasmarhafélék a Galbuli-klónban. A DNS-szekvenálás megerősítette e két csoport nővére közötti kapcsolatokat. A Picidae család mintegy 240 fajt tartalmaz, amelyek 35 nemzetségbe vannak rendezve. Közel 20 fajt fenyeget a kihalás az élőhely elvesztése vagy az élőhelyek széttagoltsága miatt; az egyik, a Bermuda villog, kihalt, és további kettő valószínűleg így van.

A harkály apró, legfeljebb 7 cm (2,8 hüvelyk) hosszú és 7 g (0,25 oz) súlyú piculettól kezdve egészen a nagy harkályig terjed, amelyek hossza több, mint 50 cm (20 hüvelyk). A legnagyobb fennmaradó faj a nagy lécű harkály, melynek súlya 360–563 g (12,7–19,9 oz), de valószínűleg mind a kihalt császári harkály, mind az elefántcsontos harkály nagyobb volt.

A harkály tollazata halványtól szembetűnőig változik. Számos faj színe az olajbogyón és a barna alapon van, és néhányuk szegélyes, ami álcázás szükségességére utal; mások merészen fekete, fehér és vörös mintázatúak, és sokuknak címer vagy bordás toll van a koronán. A harkály általában szexuálisan dimorf, de a nemek közötti különbségek általában csekélyek; kivételt képez ez a Williamson zsákmány és a narancssárga hátú harkály, amelyek jelentősen különböznek egymástól. A tollazatot évente egyszer teljesen megmozgatják, kivéve azokat a gombokat, amelyeknek a szaporodás előtt további részleges marja van.

A harkály, a pelyhek és a nyakarcok mind jellegzetes zigotadatil-lábakkal rendelkeznek, amelyek négy lábujjból állnak, az első (hallux) és a negyedik hátrafelé néző, a második és harmadik előre nézve. Ez a lábrendezés jó a fák végtagjainak és törzseinek megfogásához. A család tagjai függőlegesen léphetnek fel fatörzsekkel, ami olyan tevékenységek számára előnyös, mint az élelmezés vagy a fészek ásása. Erõs karmok és lábuk mellett a harkályoknak is rövid, erõs lábai vannak. Ez jellemző a madarakra, amelyek rendszeresen takarmányoznak a fatörzseken. Kivételt képeznek a fekete hátú harkály és az amerikai és eurázsiai háromlábú harkály, amelyek mindkét lábánál csak három lábujj van. Az összes harkály farka, kivéve a pelyheket és a nyakkendőket, megmerevedett, és amikor a madár függőleges felületen ült, a farok és a lábak együtt működnek annak támogatására.

Ezen az oldalon ingyenes PNG-képeket tölthet le: A harkály-PNG-képek ingyenesen letölthetők