ingyenesen letölthető PNG-képek :Fúró
Fúró

A fúró eszköz elsősorban kerek lyukak készítéséhez vagy rögzítőelemek meghajtásához. Kisméretű, fúróval vagy meghajtóval van felszerelve, az alkalmazástól függően, fúrótokmányban rögzítve. Néhány motoros fúrógép kalapács funkcióval is rendelkezik.

A fúrók sebessége, teljesítménye és mérete nagyban különbözik. Jellemzően vezetékes, elektromos meghajtású készülékek, amelyek kézi működtetésű eszközökkel drámai módon csökken a népszerűség, és a vezeték nélküli akkumulátorral működő eszközök elterjednek.

A fúrógépeket általában famegmunkálásban, fémmegmunkálásban, szerszámgépgyártásban, építési és közműipari projektekben használják. Kifejezetten gyógyszerészeti, űr- és miniatűr alkalmazásokhoz készültek.

BC körül 35 000 körül Homo sapiens fedezte fel a forgószerszámok alkalmazásának előnyeit. Ez kezdetben egy hegyes kőzetnek a kezek között fonása volt, hogy egy anyagon át lyukat fúrjon. Ez a kézi fúróhoz, egy sima bothoz vezetett, amelyet néha a kőponthoz rögzítettek, és a tenyerék közé dörzsölték. Ezt sok ősi civilizáció használta szerte a világon, beleértve a majakat is. A legkorábban talált perforált tárgyak, például csontok, elefántcsont, kagylók és agancsok a felső paleolit ​​korból származnak.

Az íjfúró (hevederes fúrógép) az első gépfúró, mivel egy oda-vissza mozgást forgó mozgássá alakít át, és körülbelül 10 000 évvel ezelőtt visszavezethető. Felfedezték, hogy egy zsinór kötésével egy bot körül, majd a húr végét a bot (egy íj) végéhez rögzítve lehetővé tette a felhasználó számára, hogy gyorsabban és hatékonyabban fúrjon. Elsősorban tűz létrehozására használták az íjfúrókat az ősi fa-, kő- és fogászatban is. A régészek egy neolit ​​sírkertet fedeztek fel a pakisztáni Mehrgrathban, a harappánok idejéből, kb. 7500–9000 évvel ezelőtt, és 9 felnőtt testét tartalmaztak, összesen 11 fogat fúrtak ki. Vannak olyan hieroglifák, amelyek egyiptomi ácsokat és gyöngygyártókat ábrázolnak a tebesi sírban íjfúrók segítségével. Ezeknek az eszközöknek az Egyiptomban történő használatának legkorábbi bizonyítéka az Kr. E. 2500 körül van. Az íjfúrók széles körben elterjedtek Európában, Afrikában, Ázsiában és Észak-Amerikában, az ősi időkben, és ma is használják. Az évek során az íj- és szíjfúrók sokféle variációját fejlesztették ki az anyagok fúrásához vagy a világításhoz használt tüzek különféle felhasználásaihoz.

A magfúrót az ókori Egyiptomban fejlesztették ki Kr. E. 3000-ben. A szivattyúfúrót a római időkben fedezték fel. Egy függőleges orsóból áll, amelyet egy vízszintes fadarab igazít, és egy lendkerékből áll a pontosság és a lendület fenntartása érdekében.

Az üreges fúróhegy, amelyet először a 13. század körül használtak, botból állt, amelynek végén egy cső alakú fémdarab, például réz volt. Ez lehetővé tette a lyuk fúrását, miközben csak a külső részét csiszolta. Ez teljes mértékben elválasztja a belső kő vagy fa részét a többi részétől, lehetővé téve a fúró számára, hogy kevesebb anyagot poroljon le, hogy hasonló méretű lyukat hozzon létre.

Míg a szivattyúfúrót és az íjfúrót a nyugati civilizációban kisebb furatok fúrására használták az emberi történelem nagyobb részén, addig az Augert nagyobb furatok fúrására használták, valamikor a római és a középkor között. A csiga nagyobb nyomatékot tett lehetővé nagyobb lyukak esetén. Nem biztos, hogy mikor találták meg a Brace and Bit-et; a legkorábbi kép azonban a 15. századból származik. Ez egy kézi hajtókar-fúró, amely két részből áll, amint az a képen látható. A tartó felső részén van, ahol a felhasználó tartja és elforgatja, az alsó részén pedig a rész. A bit cserélhető, mivel a bit elhasználódik. A csavar egy forgó spirális csavart használ, amely hasonló az Archimedean csavar alakú csavarjához, amely manapság gyakori. A gólyaláb is említésre méltó, mivel ez egy csavar méretcsökkentése.

Keleten a próbafúrókat már Kr. E. 221-ben találták ki a Kínai Qin-dinasztia idején, 1500 méter mélységre. Az ókori Kínában a fúrógépek fából készültek és munkaigényesek, de képesek voltak átmenni szilárd kőzeten. A fúrógép Európában a 12. században jelent meg. 1835-ben Isaac Singer arról számolt be, hogy gőzzel működtetett fúrógépet épített a kínai által alkalmazott módszer alapján. Röviden érdemes megvitatni a korai fúrópréseket is; szerszámgépek, amelyek íjfúrókból származtak, de szélmalmok vagy vízkerekek hajtották őket. A fúróprések olyan meghajtású fúrókból álltak, amelyeket fel lehet emelni vagy leengedni egy anyagba, lehetővé téve a felhasználó kevesebb erőt.

A fúrástechnika következő nagy előrelépése, az elektromos motor vezette az elektromos fúró találmányát. A jóváírást Arthur James Arnot és William Blanch Brain (Melbourne, Ausztrália) szabadalmaztatták, akik 1889-ben szabadalmazták az elektromos fúrót. 1895-ben az első hordozható kézi fúrót Wilhem és Carl Fein testvérek készítették, a németországi Stuttgartból. 1917-ben a Black & Decker szabadalmaztatta az első hordozható kapcsolót, pisztolyfogóval ellátott fúrót. Ez volt a modern fúrási korszak kezdete. Az elmúlt évszázad során az elektromos fúrót különféle típusokban és méretben hozták létre különféle felhasználásokhoz.

Sokféle fúró működik: néhányan manuálisan hajtják meg, mások hajtóerőként villamos energiát (elektromos fúró) vagy sűrített levegőt (pneumatikus fúrót) használnak, és kisebbséget belső égésű motor hajt (például földfúró csavarozók). Perkusszív fúrógépeket (kalapácsfúrókat) általában kemény anyagokban, például falazatban (tégla, beton és kő) vagy kőben használják. Fúróberendezéseket használnak a földön lévő lyukak fúrására, hogy víz vagy olaj jöjjön be. Nagy fúróberendezésekkel létesítenek olajkút, vízkút vagy geotermikus fűtés lyukait. Néhány kézi fúrógép csavarok és egyéb rögzítőelemek meghajtására is használatos. Néhány olyan kis készülék, amely nem rendelkezik saját motorral, fúrómotorral működhet, például kis szivattyú, daráló stb.

Ebben a clipart-ban ingyenes PNG-képeket tölthet le: Drill PNG-képek ingyenesen letölthetők