Ingyenes letöltés PNG kép： Teleszkóp PNG -kép átlátszó háttérrel, Teleszkópmentes PNG -kép

A távcsövek olyan optikai műszerek, amelyek távoli tárgyakat nagyításnak tesznek fel lencsék vagy ívelt tükrök és lencsék elrendezése alapján, vagy különféle eszközökkel, amelyek távoli tárgyak megfigyelésére szolgálnak az emisszió, abszorpció vagy az elektromágneses sugárzás visszaverése által. Az első ismert gyakorlati távcsövek a 17. század elején Hollandiában feltalált fénytörő távcsövek, üveglencsék felhasználásával. Használták őket mind a földi alkalmazásokhoz, mind a csillagászathoz.

A fényvisszaverő távcsövet, amely tükröket használ a fény gyűjtésére és fókuszálására, az első fénytörő távcső néhány évtizede alatt fedezték fel. A 20. században sok új típusú távcsövet fedeztek fel, beleértve az 1930-as évek rádióteleszkópokat és az 1960-as években az infravörös távcsöveket. A távcső szó most olyan eszközök széles skálájára utal, amelyek képesek az elektromágneses spektrum különböző régióinak és bizonyos esetekben más típusú érzékelőknek a felismerésére.

Az optikai távcső összegyűjti és fókuszálja a fényt elsősorban az elektromágneses spektrum látható részéből (bár némelyikük infravörös és ultraibolya sugárzásban működik). Az optikai távcsövek növelik a távoli tárgyak látszólagos szögméretet és látszólagos fényerőt. Annak érdekében, hogy a képet meg lehessen figyelni, fényképezzék, tanulmányozzák és elküldhessék a számítógépre, a távcsövek egy vagy több, általában üveglencsékből és / vagy tükrökből készült, ívelt optikai elemek alkalmazásával működnek, hogy fényt és egyéb elektromágneses sugárzást gyűjtsenek annak érdekében fény vagy sugárzás a fókuszpont felé. Az optikai teleszkópokat csillagászathoz és sok nem csillagászati ​​eszközhez használják, ideértve: teodolitokat (beleértve a tranzitokat is), pontozási köröket, monokulákat, távcsöveket, kameralencséket és műszemüvegeket

A rádióteleszkópok irányított rádióantennák, amelyeket rádiócsillagászathoz használnak. Az edényeket időnként vezetőképes dróthálóból készülnek, amelynek nyílásai kisebbek, mint a megfigyelt hullámhossz. A több elemből álló rádiótávcsöveket ezekből az ételekből álló párokból vagy nagyobb csoportokból építik fel, hogy szintetizálhassanak nagy „virtuális” nyílásokat, amelyek mérete hasonló a távcsövek közötti elválasztáshoz; ezt a folyamatot rekesz szintézisnek nevezik. 2005-től a jelenlegi rekordtömb nagysága meghaladja a Föld szélességét - olyan űr alapú nagyon hosszú alapvonal-interferometriás (VLBI) távcsövek felhasználásával, mint például a japán HALCA (Kommunikációs és Csillagászat Magasan Fejlett Laboratórium) VSOP (VLBI Űrmegfigyelő program) ) műholdas. Az apertúra szintézist most az optikai teleszkópokon is alkalmazzák, optikai interferométereket (optikai távcsövek tömbjeit) és apertúra-maszkoló interferometriát használva egyetlen tükröző távcsöveknél. A rádiótávcsöveket a mikrohullámú sugárzás gyűjtésére is használják, amelyet akkor alkalmaznak, ha bármilyen látható fényt akadályoznak vagy halványak, például kvazárokból származó fényt vesznek fel. Néhány rádióteleszkópot olyan programok használnak, mint például a SETI és az Arecibo Obszervatórium, hogy földönkívüli életet keressenek.

A nagyobb energiájú röntgen- és gamma-sugár távcsövek tartózkodnak a teljes fókusztól, és kódolt rekesz-maszkokat használnak: a maszk által létrehozott árnyék mintái rekonstruálhatók egy kép létrehozásához.

A röntgen- és gamma-távcsövek általában a Föld körül keringő műholdakon vagy magas repülő léggömbökön vannak, mivel a Föld légköre átlátszatlan az elektromágneses spektrum ezen részén. A nagy energiájú röntgen és a gamma sugarak azonban nem képeznek képet ugyanúgy, mint a látható hullámhosszon lévő távcsövek. Az ilyen típusú távcső példája a Fermi Gamma-ray Űrtávcső.

A nagyon nagy energiájú gammasugarak detektálása, rövidebb hullámhosszúsággal és magasabb frekvenciával, mint a szokásos gammasugarak, további specializációt igényel. Az ilyen típusú obszervatóriumokra példa a VERITAS. A nagyon nagy energiájú gamma-sugarak továbbra is fotonok, mint például a látható fény, míg a kozmikus sugarak olyan részecskéket tartalmaznak, mint elektronok, protonok és nehezebb magok.

A távcső tartója egy mechanikus szerkezet, amely támogatja a távcsövet. A távcső tartóit úgy tervezték, hogy támogassa a távcső tömegét és lehetővé tegye a műszer pontos mutatását. Az évek során sokféle rögzítést fejlesztettek ki, és az erőfeszítések nagy részét olyan rendszerekbe helyezték, amelyek nyomon követik a csillagok mozgását a Föld forgása közben.

Ezen az oldalon ingyenes PNG-képeket tölthet le: Teleszkóp-PNG-képek ingyenesen letölthetők